2019. október 10. A lelki egészség világnapja. Ez az, amikor a blogom indul. 
És talán - másképp - az életem is.

A börtön mindig a fejünkben van. Másképp nem is lehet. 
Valamiért megépítjük. Valamiért belakjuk. Valamiért kényelmes. Valamiért másképp már nem is lehet. 
Aztán
Valami történik. Valamit meglátunk. Valamit megérzünk. Talán az idő egy horzsolását. Talán mást. Ami figyelmeztet, lódít, indít. Másfelé. 

De a szabadulás nem a másikban van, nem a másik tekintetében. Bennünk. Ugyanott, ahol börtön. 

Mindkettőnek ára van, ezt - vagy azt, de meg kell fizetnünk. 

- Választhatunk


Lackfi János

MINDEN NAPRA EGY SZTORI - BÖRTÖN

Mindenki be van börtönözve a saját fejébe, mondom neked. És rázzuk a rácsokat naphosszat. Néha ki akarsz onnan szabadulni, együttérzést, megértést keresel mások tekintetében, de legtöbbször azt látod csak, hogy az illető is úgy bele van gabalyodva a maga dzsungelébe, minden erőfeszítése rámegy, hogy valami életlen bozótvágóval kivergődjön onnan. Vagy rosszabb esetben sikerül megbántanod valami feszültségoldónak szánt vidámkodással, és akkor még el is barikádozza magát hosszabb időre. Söprögetünk, mondom barátságosan a közös képviselőnek. Nem söprögetünk, hanem söprök, maga talán csak dolgozgat, én ha dolgozok, akkor dolgozok, feleli mogorván. Jaj, hát persze, jó munkát, mondom békülékenyen. Ez nem jó munka, ez egy posvány meló, ki kéne csapni ezt a rohadt fát, teleszemeteli a járdát, csupa nyákos folt marad utána, tör ki belőle. Hát akkor kívánom, hogy végezzen gyorsan, mondom. Teli a tököm az efféle jó szándékkal, ha beállna maga is egy másik seprűvel, talán hamarabb végeznék, de itt olyan nyavalya úri népek laknak, lekopik a körömlakkjuk, ha bármihez hozzáérnek, hergeli magát. No, látom, bal lábbal kelt fel, viszlát, próbálok szabadulni. Cseréljünk egy napra, aztán meghallgatom, hogyan dudorássza vígan a nemzeti himnuszt estefelé, mindenki lába kapcája lenni, dróton rángatva gürizni, ahogy a földszinti meg a másodikon lakó szipirtyó és a negyedikről az a tahó parancsolgat, tudja maga, mennyi tennivaló lenne ehelyett a szájba rohasztott söprés helyett, okádja még távolodó hátamba panaszait. Hát így próbálj meg emberséges lenni, mondom neked. Vadállatok törnek elő bárkiből, ha csak egy picit kedveskedel. Irtóra résen kell lenni. Jobb, ha az ember egész éjszaka tévézik otthon, akkor nem találják meg, nem kötnek bele, legfeljebb hittérítők, mosóporügynökök, lexikonnal házalók. Éjfél körül odaállsz a függönyhöz, nézed a lefekvéshez készülődőket, és azon töprengsz, hogy be vagy falazva a fejedbe. És a többiek is mind a saját fejükbe. Igen, neked mondom, ne nézzél. Ne nézzél így az urnán keresztül, miközben a komódon álldogálsz.